A törvénymódosítás kulisszatitkai
“Our greatest weakness lies in giving up. The most certain way to succeed is by trying just one more time.” Edison
Időrendben a törvénymódosításról.
2007 április 11-én indítottunk egy nyilvános listát a google groups-on, OpenReform címen az alábbi célmeghatározással: “Magyarországon átalakítani a politika és a politikai diskurzus impotens módon konfrontatív terét olyanná, ahol hitelesen bárki által használható, open source, open standard szerkezetben kidolgozott reformalternatívák versenyeznek egymással.” 35 tag segítette a munkánkat.
A fenti célmeghatározáshoz kapcsolódóan kidolgoztuk egy törvényjavaslat szakmai koncepcióját (máig hozzáférhető a neten).
Ez nem volt egyszerű: a ma látható változat a dokumentumnak a több mint négyezredik(!) verziója. Ennyi kisebb-nagyobb változtatást végeztünk a koncepción, mielőtt továbbléptünk volna.
A kialakult szakmai koncepciót az Igazságügyi Minisztérium szakértői (ugyancsak “társadalmi munkában”) jogszabályi normaszöveggé alakítottak.
Elsősorban Braun Péter és a jogi szakértők hatására a normaszöveg már a nyílt szabványok bevezetésére korlátozódott, annak érdekében, hogy a nyílt és a zárt forráskódok együttműködését megalapozzuk, és a lejtős csatamezőt legalább ebből a szempontból kiegyenlítsük.
Ezek után megkerestük azokat a cégeket, amelyek globálisan a nyílt szabványok elterjedésében voltak érdekeltek, hogy a továbbiakban együtt küzdjünk a közös célok érdekében. Itt lépett be a folyamatba 2007 nyarán Paál Péter az IBM és Szittya Tamás, a Novell vezetője, Basa Richárd a Novell igazgatója és Kéménczy Kálmán a Novell vezető konzultánsa, akik azóta is aktív támogatói a folyamatnak.
Először megpróbáltunk bejutni az akkori miniszterelnökhöz, cégestül. Én a nyílt szabványos reformfolyamatot lakmuszpapírként kezeltem: vajon tényleg szeretne-e értelmes reformokba kezdeni az akkori kormány, amelyek illeszkednek az általam is kívánatosnak tartott irányhoz, vagy csak kommunikálnak? Hát, sajnos megbuktak a teszten: még csak beszélnünk sem sikerült a miniszterelnökkel. Így év végével le is léptem a környékről.
2008 elején kezdtük szervezni a Nyílt Szabvány Szövetséget: a bejegyzéssel együtt rá is ment az év. Tagjai itt láthatók, tisztviselői itt, köztük IT körökben ismert Maróy Ákos, a Newtech Bp meetup és a Kalózpárt alapítója, Stefan Marsiske, a H.A.C.K. alapítója, és Radnai Marci, a Ramasoft elnök-vezérigazgatója.
Elnökünk Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója.
Támogatóink a nyílt szabványos meetup-csoport 38 tagja.
Az érdemi tevékenységünket 2009-ben kezdtük. Több projektünk közül most azt a projektünket emelem ki, amely végül a törvénymódosításhoz vezetett. Szerettük volna elérni, hogy Klézliné Imre Borbála, aki a Kekkh E-közszolgáltatásokért felelős, hihetetlenül koncepciózus, energikus, okos, jószándékú és kedves elnökhelyettese, sikereket érjen el abban a projektjében, hogy költözés esetén ne kelljen minden egyes közműhöz (víz, csatorna, gáz, villany, távfűtés) külön-külön bejelentkeznünk: elég legyen egyetlen helyen leadnunk az adatainkat, és utána minden nyílt szabványos formában automatikusan kerüljön átírásra.
Ez a projekt túl nagy falatnak bizonyult, elsősorban adatvédelmi okok miatt, ezért közösen a közműszolgáltatókkal egy kisebb, de kapcsolódó projektet választottunk a nyílt szabvány alapú együttműködésre, ahol az adatvédelem szempontjai könnyebben érvényesíthetőnek tűntek: a védett fogyasztók ügyét. 2009 június 30-án 5 szervezettel együtt levelet írtunk a mostani (MSZP-s) miniszterelnöknek és a Költségvetési Bizottság (Fideszes) elnökének, a védett fogyasztók nyilvántartásának az ésszerűsítése érdekében.
A kezdeményezés érdekessége, hogy a 6 aláíró szervezet között találjuk mind a fogyasztók, mind a közmű-szolgáltatók, mind pedig a helyi állam képviselőit – azaz a levél igazán széles társadalmi konszenzuson alapul.
A közös kezdeményezés nyilvánosan több helyen jelent meg, a legrészletesebb cikk (benne rövid interjúk a szervezetek vezetőivel) itt található.
Az elmúlt fél évben az együttműködés folytatódott. A közös munka során arra jutottunk, hogy a védett fogyasztókat (+ általában a fogyasztóat), és az állampolgárokhoz 93(!) csatornán eljutó támogatások átláthatóságát mind a támogatottak, mind a támogatók, mind pedig az adófizetők számára rövid távon akkor szolgáljuk legjobban, ha az E-közszolgáltatási törvényt javasoljuk nyílt szabványosítani.
Miért? Mert ha az állampolgárok nyílt szabványos, géppel feldolgozható formában jutnak az adataikhoz, akkor szabadon rendelkezhetnek fölöttük, pl. azzal az információval is, hogy védett fogyasztók-e vagy sem.
És ha a közműszolgáltatók nyílt szabványos formában csatlakozhatnak az állami központi rendszerhez, amelyhez törvény szerint 2010-től kötelességük csatlakozni, akkor senki sem kérhet el csupán a csatlakozásért akár több milliárd forintot tőlük (amit természetesen a fogyasztókra hárítanának).
Innentől kezdve a folyamat két természetesen két szálon futott.
A Fidesznél Dán Karcsin, Fericsán Anitán keresztül a segítőkész Fónagy Jánosig: a Fidesz frakcióvezetése támogatta a javaslatunkat, végül azonban adminisztratív okokból nem sikerült módosítót vagy közös módosítót beadni. Továbbá Wenczel Richárdon keresztül Nyitrai Zsoltig, aki pozitívan viszonyult a kezdeményezéshez, de már csak túl későn sikerült összefutnunk.
A MSZP-n belül Mesterházy Attila támogatta a javaslatot, Bajnai Gordon nem ellenezte, és Márfai Péter adta be hivatalosan.
A beadás küszöbén a komány részéről Szittner Károly szakszerű, élesszemű, a rendszer integritása fölött éberen őrködő, ugyanakkor a kölcsönösen elfogadható, közérdekű megoldásokat aktívan kereső segítsége tette kormányzati szempontból kifogástalanná a javaslatunkat.
A folyamatot áttekintve: a kezdetektől, a három év folyamán több mint 100 ember járult hozzá erőfeszítéseinkhez valamilyen formában.
Közülük többen lettek, többen lettünk barátok.
Ha másért nem, az országmegváltás már csak ezért is megéri:)
Köszönjük. Mindannyiuknak. Egymásnak.
Folyt. köv.
